A szakrális művészet fogalma

A szakrális művészet fogalommeghatározásánál nem a hallható és látható megtapasztalásokra kell koncentrálnunk, hanem arra, ami egy festmény, egy zenemű, egy vers, egy táncelőadás mögött rejtőzik. Mindarra, ami láthatatlan.
Íme egy csokorra való idézet azoktól a művészektől és papoktól, akik segíthetnek megérteni ezt a nehezen megfogható fogalmat:
 
„A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.”
Pilinszky János
 
„A művészet ugyanis, ha igazi, a sajátosan vallásos kifejezési formákon túl is belsőleg közel van a hit világához, annyira, hogy olyan időszakokban, amikor a műveltség kifejezetten elfordul az Egyháztól, a művészet hidat képez a vallásos élményekhez.”
Szent II. János Pál pápa, Levél a művészekhez
 
"A vallásos és szakrális művészet Isten végtelen szépségére figyel, azt akarja lehetőségei szerint emberi alkotásban kifejezni. Annál jobban szolgálja tehát Istent, az ő dicséretét és dicsőségét, minél tudatosabban törekszik arra, hogy alkotásaival a lehető legjobban vezesse Isten felé az emberek lelkét."
II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció
 
„A művészettől megfosztott ember süket Isten üzenetére.”
Jelenits István
 
"A művész feladata, hogy a művészet papjaként felemelje és Istenhez vezesse az embereket".
Liszt Ferenc
 
"A művészetben az ember számára eleve benne rejlik az isteni, üdvözítő paradicsomra való célzás, és már ennél az egyetlen dolognál fogva is magasan fölötte áll a művészet minden egyébnek."
Nyikolaj Vasziljevics Gogol
 
"Én azt szeretem a művészetben, ha érezteti az örökkévalóságot, anélkül hogy hirdetné. Azt az örökkévalóságot, ami a legközelebbi utcasarkon ragadott meg: egy cselédlány, aki abbahagyja az edénysúrolást, és egy pillanatra olümposzi istennő lesz."
Pierre-Auguste Renoir
 
"A keresztény művészet lényege (...) az Isten emberi arcával való találkozás szüntelen megújuló története. A művészet lehetőséget teremt az ember számára "hogy megérinthessük köpönyegének szegélyét", s ez az evangélium szerint elég ahhoz, hogy meggyógyuljunk."
Ozsvári Csaba