Az igazi karácsony

„Úr Jézus! Üdvözlégy, csakhogy eljöttél! Sokáig vártunk, most már el nem eresztünk! Szomjúhozó szívvel szívjuk lelkünkbe alakodat, ellessük minden mozdulatodat, érdeklődünk orcád, hangod, sírásod, tehetetlenséged, gyöngeséged iránt. Sejtjük a gyermekek lelkének nagy voltát, mely az Istent látja s gyermekszívvel viseli el a nagy gondolatok súlyát. Napsugár nem melegít, csillagok reszketnek le rá. Környezetén megakad szemünk, de a barlang, az alomszalma, az állatok, a jászol nem a szánalomnak, hanem a fölségesnek benyomását teszi ránk. Előttünk minden fontosabb mint Róma, a palatium s az imperium, a barlang impozánsabb mint cézár palotája, a jászol jelentősebb, mint Augustus diadalszekere, a szalma drágább, mint babérkoszorúja. Mert meglátjátok, hogy ez mind szerepet cserél: a cézár palotájából rom lesz, a koszorúból szemét, a diadalszekérből forgács, mialatt a barlang templommá szélesül, a jászol oltárrá lesz, s rajta áll Krisztus, s az Isten Fia s előtte térdelnek azok, kik Isten gyermekei akarnak lenni...”
 
Prohászka Ottokár: Az igazi karácsony – részlet